Hát melyik nap nem alkalmasabb megváltani a világot és elkezdeni futni, mint húsvét hétfő? Amikor egész délelőtt z*báltunk, a sütik, sonkák, csokitojások csak úgy csúsztak be. Amikor már nem is rögzítjük mit és mennyit ettünk, mert csak a reggeli a nagyinál több kalória, mint amit két nap alatt megehetnénk a kalória deficit számolása nélkül... Nos igen, ezt a csodás napot választottam az elkezdésre.
Azonban a tervezés már nagyjából két hete zajlott, szóval kicsit a majd-holnap effektusba kezdtem belépni, már a küszöbön álltam, és már éreztem, ha még várok, akkor ebből nem holnap vagy egy hét türelmi idő lesz, hanem akár egy-két hosszú hónap. Viszont a nyár is ennyi idő múlva jön. A héten már április, aztán május, utána már anyák napja és itt is a nyár.
Már két napja egészen meleg van, nem fúj a szél, sőt néha még a nap is süt. Az órát vasárnap hajnalban átállítottuk, azaz tegnap óta van egy plusz óránk délután, amikor még fény van és melegség. Itt az alkalom. Előhalásztam a futócipőmet, be kell hogy valljam, hogy a szekrény aljáról, a már elcsomagolt téli kapátok, sálak, sapkák alól. Szinte makulátlan állapotban van. Most fel tehetitek a kérdést, és én is magamnak, hogy ez a tény most jót jelent vagy rosszat. Jelenleg maradjunk inkább annál, hogy jót jelent.
Mint említettem az előzőleg kitervelt edzéstervet próbáltam követni, reménykedve abban, hogy nem becsültem túl magam és nem fogok csalódást okozni már az első alkalommal magamnak. Bevallom az őszintét, hogy nem terveztem túl bonyolultat és mivel teljesen kezdő vagyok, mind futás ügyileg, mind pedig mozgás ügyileg, így nagyjából, pontosabban pontosan nulláról kezdtem.
És megcsináltam a tervezetem!! Vagyis ez egy enyhe túlzás, mivel a tervezetem 3 hónapra szól első körben... Szóval az első nap megvolt, pipa, boldogság.
Nagyjából hasonló eredményekkel zártam, mint ahogy gondoltam, hogy menni fog. Séta és futás váltotta egymást, az izgalom miatt már a bemelegítő séta során beszúrt egy kicsit a levegő, de szerencsére hamar el is múlt az érzés. Az első futós kör "könnyűnek" bizonyult, míg a második szó szerint HALÁL volt... Az utolsó pedig már nem olyan vészes. Összességében 18 percet sétáltam és mindössze 15 percet futottam, de elégedett vagyok magammal, hiszen első alkalommal totál kezdőként, nulla kondícióval, kis túlsúllyal vállalhatónak gondolom. A legfőbb pedig, hogy nem húztam meg semmim se. Az izomlázról pedig majd holnap tudok beszámolni. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.